A csoportkohomológiát tulajdonképpen csoporthatás-kohomológiának kéne nevezni, hiszen az nem egy csoportot, hanem egy csoporthatást vizsgál a homologikus algebra eszközeivel. A csoportkohomológia egy csoportnak egy Abel-csoporton való csoporthatásához rendel egy kolánc-komplexust, vagyis modulusok egy sorozatát a köztük ható kohatár-leképezésekkel. Ezt a kolánc-komplexust kétféleképpen szokás megválasztani, de a két kolánckomplexus izomorf egymással. Az “igazi” kolánc-komplexus egyszerű, viszont nagyon absztrakt és a megértéséhez a kategóriaelmélet és a homologikus algebra jó néhány fogalmának és összefüggésének az ismerete szükséges. A másik inkább technikai jellegű, a megértéséhez nem kell túlságosan sok előismeret, ellenben egy kicsit ad hoc jellegűnek tűnik. Kicsit olyan “fizikusos”. Mi most ez utóbbival kezdjük.
A csoportkohomológia alapszintű tárgyalása
Az alábbiakban definiálni fogjuk a csoporthatáshoz rendelt kolánc-komplexus első néhány modulusát, és a köztük ható kohatár-leképezéseket, amelyek meghatározzák, hogy a koláncok közül melyek a kociklusok, és melyek a kohatárok. A kociklusok és kohatárok hányadoscsoportja az adott rendű kohomológiacsoport.
Az itt leírtak főleg May – The cohomology of Groups cikkén, a Wikipedia Group cohomology szócikkén, és Weibel könyvén alapulnak.
Derivációk és kereszthomomorfizmusok
Korábban már volt róla szó, és most idézzük fel, hogy az algebra mint algebrai struktúra egy olyan vektortér, amelyben a vektorok nem csak összeadhatók, hanem szorozhatók is egymással, és a szorzat az összeadásra nézve balról is és jobbról is disztributív, ezen felül még ez a szorzás kompatibilis a skalárral való szorzással. Vagyis tetszőleges elemre és skalárra:
- (jobboldali disztributivitás)
- (baloldali disztributivitás)
- (kompatibilitás)
Például az -es (tehát négyzetes) valós mátrixok a valós számtest feletti algebrát alkotnak. Az algebra definíciója változtatás nélkül alkalmazható akkor is, ha egy test feletti vektortér helyett egy gyűrű feletti modulusra alkalmazzuk. Előbbi esetben a test feletti, utóbbiban az gyűrű feletti algebráról beszélünk, melyre példa az egész számokból álló -es mátrixok mint az egész számok gyűrűje feletti algebra.
Egy algebrában tehát 3 művelet van: összeadás, egymással szorzás és skalárral való szorzás. Az összeadásra és a skalárral való szorzásra nézve az algebra vektortér, az összeadásra és az egymás közti szorzásra nézve pedig gyűrű. Az -es mátrixokban ez a három művelet mind megvan, viszont esetén az -esekben csak kettő, mert azok egymással nem szorozhatók össze. Tehát azok nem algebrát alkotnak, hanem csak vektorteret, vagy modulust. Viszont mivel balról szorozhatók az -es mátrixokkal, ezért, ha most nem a valós számokat tekintjük skalároknak, hanem az -es mátrixokat, akkor – mivel az -es mátrixok gyűrűt alkotnak – az összeadással, és az -es mátrixokkal való balról szorzással bal-modulust alkotnak. Ugyanígy, az -es mátrixok gyűrűjét véve, azokkal pedig jobb-modulust. A kettővel együtt, padig egy , vagy bimodulust, ahol az -es, pedig az -es valós mátrixok gyűrűje, illetve pedig az egész számokból állóké. Ezzel el is mondtam, hogy mi az, hogy bimodulus: egy -bimodulus definíció szerint egy Abel-csoport, amely egyrészt az gyűrű feletti bal-modulus, másrészt pedig az gyűrű feletti jobb-modulus. A mátrixos példánkban az Abel-csoport az -es mátrixok az összeadásra nézve, az -es, pedig az -es mátrixok gyűrűje. Persze az -es valós mátrixokat tekinthetjük -bimodulusnak is, az egész számokból álló -es mátrixokat pedig bimodulusnak is. Az bimodulusokat egyszerűbben az gyűrű feletti bimodulusnak nevezzük.
Tetszőleges gyűrű tekinthető egy önmaga feletti bimodulusnak is, ilyen értelemben a bimodulus a gyűrű fogalmának az általánosítása. Ez lehetőséget ad nekünk arra, hogy olyan definíciókat, amelyekben gyűrűk szerepelnek általánosíthassunk bimodulusokra. Ilyen fogalom például a deriváció. Egy differenciálható sokaságon értelmezett valós értékű, végtelen sokszor differenciálható függvények halmaza a pontonkénti összeadással illetve egymással való szorzással gyűrűt alkot, így egyúttal saját maga feletti bimodulust is. A sokaságon egy vektormező egy leképezés, ahol az függvény. Erre a leképezésre érvényes a Leibniz-szabály, azaz . Ennek a fogalomnak az általánosítása az alábbi
definíció. Legyen egy gyűrű feletti bimodulus. Azokat a csoporthomomorfizmusokat, amelyek kielégítik a Leibniz-szabályt, derivációknak nevezzük.
A derivációkat bizonyos speciális esetben kereszthomomorfizmusoknak is nevezzük.[1] A speciális eset az, amikor egy csoportgyűrű, pedig egy bal--modulus (ami ekvivalens azzal, hogy egy -modulus), amit egy bimodulusnak tekintünk úgy, hogy a jobboldali csoporthatását a triviális csoporthatásnak vesszük (tehát annak, ami minden eleméhez identitás-leképezését rendeli). A kereszthomomorfizmus definíciója tehát:
Definíció Legyen egy csoport, pedig egy -modulus, vagyis egy Abel-csoport, amin adva van a csoporthatása: . Egy leképezést a csoport -beli kereszthomomorfizmusának nevezzük, ha .
Állítás. A principális kereszthomomorfizmus kereszthomomorfizmus.
Bizonyítás. .
Invariáns részmodulus és 0-kociklusok
Legyen egy csoport, pedig egy G-modulus. Az csoport műveletét additív módon írom, és pl. -et -nak írom. A csoportkohomológia ehhez a G-modulushoz (vagyis -nek -n való csoporthatáshoz) egy kolánckomplexust rendel hozzá, amely – mint minden kolánckomplexus – modulusokból áll. Ennek a kolánckomplexusnak a modulusai közül a 0-koláncok modulusa definíció szerint maga , az 1-koláncoké, pedig a -ből -be ható összes függvények modulusa (a függvények közti modulus-műveleteket pontonként értelmezzük). A kohatár-leképezés úgy van definiálva, hogy a 0-kociklusok -nak azok az elemei legyenek, amiken a csoporthatás triviális, vagyis, amelyeket minden eleme helyben hagy. Egy G-modulusnak azt a részmodulusát, amelyen csoporthatása triviális invariáns részmodulusnak nevezzük. A 0-kociklusok tehát invariáns részmodulusát alkotják, a továbbiakban ezt a részmodulust -vel jelölöm. Az, hogy az elemet helyben hagyja a csoportelem csoporthatása azt jelenti, hogy . Ha tehát azt akarjuk, hogy elemei legyenek a kociklusok, akkor ezt a
(1) |
kohatár-leképezés megoldja, hiszen pontosan azokra az elemekre 0, amelyekre tetszőleges elemet véve azaz, amelyekre tetszőleges esetén. Mint látjuk a leképezés az elemhez a csoport elemhez tartozó -beli principális kereszthomomorfizmusát rendeli, ami tehát egy kereszthomomorfizmus, és eleme. A 0-kociklusok a 0-kohatárú 0-koláncok. -ban egyetlen kohatár van, egységeleme (0). A 0. kohomológiacsoport definíció szerint a
(2) |
modulus.
Kereszthomomorfizmusok mint 1-kociklusok
A kolánckomplexusunk következő modulusa, definíció szerint a függvények modulusa. Mint már említettem az 1-koláncok modulusa, a -ből -be ható összes függvények modulusa. Az (1) összefüggés szerint az 1-kohatárok ezek közül a principális kereszthomomorfizmusok. Kérdés, hogy mik az 1-kociklusok, vagyis mi a kohatár-leképezés, amelynek a magja adja az 1-kociklusok részmodulusát. Nos, ez a kohatár-leképezés úgy van definiálva, hogy az 1-kociklusok pontosan a kereszthomomorfizmusok legyenek. A kohatár-leképezés a függvényhez definíció szerint a
. | (3) |
függvényt rendeli. A kereszthomomorfizmus definíciójára rápillantva azonnal látszik, hogy ez pontosan akkor 0, ha kereszthomomorfizmus. A kohatár-leképezésre teljesülnie kell, hogy kohatár kohatára 0, tehát ha speciálisan kohatár, vagyis ha valamely elemmel, akkor erre a függvényre a (3) kifejezés 0-t kell, hogy adjon. Ez láthatóan így is van, hiszen ekkor
. | (4) |
Összefoglalás
A csoport -n megvalósuló csoporthatáshoz tartozó kolánckomplexusunkból tehát eddig ennyit sikerült felderítenünk:
A kérdés most az, hogy
- mik a leképezés értékkészletében lévő függvények, vagyis mit írjunk a baloldali piros körbe
- mi a kohatár-leképezés, vagyis mit írjunk a baloldali zöld körbe
Ezekkel a kérdésekkel folytatjuk majd a következő bejegyzésben.
- ^Ld. Weibel(1994), 174. old. 6.4.1. definíció
[…] az esetben az csoporthatás -t G-modulussá teszi, ezért az előző bejegyzésben foglaltaknak megfelelően az függvényeket 1-koláncoknak, a függvényeket pedig 2-koláncoknak […]
Visszajelzés Szerző: 111. Csoportkohomológia III. – Csoportbővítések és a második kohomológiacsoport | Newton törvényeitől a Higgs-bozonig — 2019. 06. 28 @ 08:16 |